Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü
Bioforce POND PURE, kerti tavak vegyszermentes algamentesítése 200ml Katt rá a felnagyításhoz

Bioforce POND PURE, kerti tavak vegyszermentes algamentesítése 200ml

Ár:
5.999 Ft
4.199 Ft
Kedvezmény: 30%
Az akció időtartama:
2018. 01. 30. - 2018. 12. 31.

Kerti tó, kerti tavak vegyszermentes algamentesítése, mindenféle algásodás ellen ajánljuk.

Algásodás ellen hatékonyan a természet erejével!

 

Egységár: 21 Ft/gramm
Cikkszám: 030_200ml
Elérhetőség: Raktáron
Szállítási díj: 1.105 Ft
Várható szállítás: 2018. május 29.
Kiszerelés:
Menny.:db

Leírás és Paraméterek

A Pond Pure kimondottan kerti tavak vegyszermentes algamentesítésére szolgáló készítmény.

Pond Pure - algásodás ellen, algamentesítés hatékonyan a legjobb természetes eredetű termékkel

A Pond Pure egy növényi kivonatokból nyert létfontosságú nyomelemeket tartalmazó, 100%-ban természetes eredetű mikroorganizmus-enzim termék, mely alkalmazása, speciális működési mechanizmusaival megállítja a tavakban a víztestben található planktonikus algák burjánzását, visszaszorítja a számukat, és hosszú távú védelmet nyújt az újbóli burjánzásokkal szemben, így vegyszermentesen segíti az algamentesítést.

Alkalmazásának előnyei:

  • Akár már néhány napon belül látványos hatás érhető el
  • Vegyszermentes algamentesítés a kerti tóban, kerti tavakban
  • Teljes mértékben biológiai úton, vegyszermentesen hat
  • Természetes összetevőinek köszönhetően alkalmazása nem veszélyes és környezetbarát, környezetben 100%-ban biológiailag lebomló.
  • Fermentációs úton készült, 100% természetes eredetű termék.

Alkalmazása a kerti tó, kerti tavak algamentesítése céljából:

Algaburjánzás megelőzésére: 1 ml Pond Pure/1 m3 élővíz havonta egyszer. Rendszeres használata segíti elkerülni az algamentesítés gyakran költséges lehetőségeit.

Erős algásodás visszaszorítására (algamentesítés): 4 ml Pond Pure/1 m3 élővíz heti egy alkalommal, míg az alga vissza nem szorul, és a víz átlátszósága jelentősen nem javul. Ezt követően 1 ml Pond Pure/1 m3 élővíz havonta egyszer.

Algaburjánzás megszüntetésére: 10 ml Pond Pure/1 m3 élővíz heti egy alkalommal, míg az algaburjánzás meg nem szűnik, és a víz átlátszósága jelentősen nem javul. Ezt követően 1 ml Pond Pure/1 m3 élővíz havonta egyszer.

A Pond Pure rendszeres használatával megelőzhető az algamentesítés költséges folyamata, vegyszermentesen tehetünk az algamentes kerti tavunkért.

Figyelem! A víz oldott oxigénkoncentrációja esszenciális a folyamat szempontjából, ezért annak ellenőrzése igen ajánlott. Javasolt hatékony vízforgatás alkalmazása, vagy mesterséges oxigénbevitel. A víztest forgatásánál, és légbevitelnél különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a fenéküledék semmiképpen ne legyen felkeverve. Mikrobiológiát károsító vegyszerek és technikák (pl. UV) alkalmazása a Pond Pure mikroorganizmusainak működését tönkreteszik ill. elpusztítják azokat. A tó feltöltését ellenőrzött vízzel (csapvíz) végezze! Ne használjon ellenőrizetlen kútvizet tava feltöltésére.

Tárolás: 25°C alatti hőmérsékleten, közvetlen napfénytől elzárva, gyermekek számára hozzáférhetetlen, lehetőleg száraz, hűvös helyen tartandó.

Szavatossági idő: 18 hónap

Termékösszetétel: Hasznos GMO-mentes mikroorganizmusok és enzimek, víz, OTH Engedély száma: OTH 4699 – 2 /2006

Mit jelent az, hogy ökológiai egyensúly?

Röviden ezt nehéz megfogalmazni, de azért megpróbáljuk. Ha egy adott ökológiai rendszer állapota az esetében elvárható időszakon belül változatlan, működése zavartalan, akkor azt egyensúlyban lévőnek tekintjük. Ekkor a rendszer komponenseinek arányai és működésének legfontosabb mutatói hosszú időn keresztül csak minimális ingadozást mutatnak, statisztikai szempontból közel állandók. Ha ökológiai egyensúlyról beszélünk, mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy DINAMIKUS, nem pedig STATIKUS egyensúlyt értünk ezen. Az ökológiai egyensúlyt egy természetes ökológiai rendszer esetében stabilnak nevezzük, ha erősebb környezeti hatás vagy változás esetén is képes az egyensúlyt fenntartani, és sérülékenynek nevezzük, ha minimális környezeti hatás vagy változás esetén az egyensúly felborul. Az élővizek (különösen az állóvizek) ökológiai egyensúlya a sérülékeny kategóriába tartozik. Ha egy vízi társulás 10-20 év alatt nemhogy jelentős, inkább radikális változásokon megy keresztül, az annak a jele, hogy az ökológiai egyensúly bizony felborult. A Pond Pure segíti ezen egyensúly kialakulását, az algamentesítés és hínárburjánzás visszaszorítása mellett. Tökéletes termék algásodás ellen, ami az algamentesítést követően segíti a legszebb esztétikai élmény kialakulását is kerti tavunkban.

Miként járul hozzá az emberi civilizáció a vízi élővilág tönkretételéhez?

A kriminalisztika (rabsickodás, villanyozás, hallopás, varsázás) vizsgálati körébe tartozó esetekre és a haváriákra (mérgezőanyagok vízbe juttatása, pusztulások előidézése) most nem térünk ki, mivel ezek mindenki számára ismertek, mind az okok, mind a hatásmechanizmus, mind a következmények érthetőek és világosak a horgásztársadalom számára. Ehelyett az emberiség puszta létéből és működéséből származtatható, vizeinket érő negatív hatásokra összpontosítunk.

Amiről beszélünk, az az eutrofizáció. Mit is jelent ez a fogalom? Az eutrofizáció a növényi tápanyagok, különösen nitrogén- és/vagy foszforvegyületek vízben való feldúsulását jelenti, ami algák és magasabb rendű növényi életformák növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel megzavarja a vízi szervezetek összességének együttélése során kialakult egyensúlyi helyzetet, valamint nem kívánt irányban változtatja meg a szóban forgó víz minőségét. Az eutrofizáció olyan folyamat, amely a növényi szervezetek szaporodásához teremt ideális feltételeket, aminek következtében ezek egyedszáma a többi, korábban ott jellemző élőlényéhez viszonyítva aránytalanul megnőhet. Az eutrofizáció jellemzője, hogy az egyedszám növekedése a fajszám csökkenésével jár együtt, azaz jelentősen csökken a biodiverzitás (biológiai változatosság). A fajszám csökkenése pedig a rendszer labilitását növeli.

Mit jelent a trofitás fogalma, és hogyan osztályozzuk a vizeket trofikus állapotuk szerint?

A trofitás a víz növényi eredetű szerves anyag termelő képességét jelenti. A vizeket eszerint 4 kategóriába soroljuk, az alábbi meghatározás szerint:

Trofikus állapot Foszfor-tartalom (µg/l) Átlátszóság (cm) Teljes nitrogén tartalom (µg/l) Klorofill-a tartalom (µg/l)
Oligotróf 4-10 >260 <400 1,0-2,5
Mezotróf 10-35 160-260 400-600 2,5-8,0
Eutróf 35-100 60-160 600-1500 8,0-25,0
Hipertróf >100 <60 >1500 >25,0

Miért a foszfor a fő meghatározó paraméter a trofikus osztályozás szerint, noha mint az eutrofizáció fogalmának definíciójából is látható, annak folyamatát a foszforon kívül a nitrogénformák koncentrációja is befolyásolja?

Több tudományos kutatás eredménye kimutatta, hogy a foszfor sokkal több alga- és más autotróf (saját szerves anyagát szén-dioxidból és szervetlen vegyületekből előállító) szervezet esetében lehet növekedést gátló tényező, mint a nitrogén. Ezenkívül az állóvizeink lakóira igen veszélyes kékalgák több faja képes a vízoszlopban fel-le mozogni, és a vízfelszínen képesek megkötni a légköri nitrogént - ezek növekedését, szaporodását a vízben hozzáférhető nitrogénformák kis koncentrációja szintén nem korlátozza. Ezért fontos az algamentesítés során a megfelelő egyensúly kialakítása, amely eléréshez kiváló eredményeket érhet el a Pond Pure alkalmazásával.

Jó, ha a víz oligotróf vagy mezotróf?

A jó válasz erre talán ez lehet: megközelítés kérdése. Az oligotróf vizekben a rendkívül alacsony tápanyagtartalom miatt magas szintű faji változatosság és nagy egyedszám nem alakulhat ki. Ilyen élőhelyeken a vízi táplálékpiramis alsó lépcsőjét képviselő a növényi szervezetek növekedése és szaporodása erősen gátolt, ezáltal a termelőkre épülő (a planktonikus állatszervezetektől egészen a halakig terjedő) fogyasztók sokfélesége és mennyisége is limitált. Az oligotróf vizekre a nagyon tiszta, átlátszó víz, gyér alga- és vízinövény állomány, valamint szintén gyér zooplankton- és halállomány jellemző. Az éves iszapképződés elenyésző, ezeknek a tavaknak az alja többnyire a nagy szervesanyag-tartalmú üledékrétegtől mentes. A mezotróf vizek átlátszósága valamelyest rosszabb (ld. táblázat), az oligotrófhoz képest, valamelyest jobb feltételeket biztosítanak a vízi élővilág számára, de a magas szintű faji sokszínűség és a nagy egyedszám itt sem jellemző.

Mi jellemzi az eutróf és hipertróf vizeket?

A magyarországi állóvizek többségére ezek a jellemző trofikus állapotok. Az eutróf vizek kiváló feltételeket teremtenek a sokszínű vízi élővilág kialakulásához, és alapvetően két csoportba sorolhatók: e vizek egyik csoportjára az igen jó átlátszóság és a magasabb rendű vízinövények erőteljes szaporulata jellemző, míg a másik csoportra a jelentősen rosszabb átlátszóság és az algák dominanciája a magasabb rendű vízinövények teljes hiánya mellett. Ritka, hogy a két csoport keveredésére példa lenne, de azért van ilyen Magyarországon is. Az esetek többségében azt figyelték meg a kutatók, hogy akár a hínárfajok dominanciája, akár az algák (fitoplankton fajok) dominanciája valósul meg egy vízben, minden esetben „puffereli” az ökológiai rendszer önmagát, stabilizálja az állapotot, magyarán szólva nehéz elérni azt, hogy egy eutróf víz egyik típusból a másikba átlendüljön. Magyarországon van erre ugyan egy kiváló, ugyanakkor rendkívül szomorú példát képviselő módszer (ebbe a hibába nagyon sok tógazda beleesett már!), nevezetesen hogy hínárburjánzással küszködő vizekbe tájidegen halat (amurt) telepítettek, amelynek következtében a hínár eltűnt, ám onnantól kezdve a tavak nyaranta súlyos algaburjánzással (algásodással) küszködtek.

A hipertróf vizekre a vízinövények vagy algák burjánzása, a rendkívül rossz átlátszóság jellemző, minden feltétel adott az igen sokszínű vízi élővilág kialakulásához, a rendszer azonban rendkívül instabil, a pillanatnyi egyensúly bármikor felborulhat, ami az élővilág részleges, esetleg jelentős pusztulásával járhat (ld. algaburjánzáskor kialakuló oxigénhiányos állapot, halpusztulás).

A lényeg tehát, és itt oszlassunk el egy újabb tévhitet: az eutrofizáció maga egy adott élővíz minőségének megőrzése szempontjából előnytelen folyamat, az eutróf víz viszont a faji sokszínűség és egyedszám szempontjából a legkedvezőbb a 4 trofikus állapot közül! Sokan helytelenül használják a fogalmakat. A 4 elnevezés előtagjának jelentése egyébként:

oligo: kevés v. hiányzó

mezo: közepes

eu: jó v. teljesen elegendő

hiper: túlburjánzó

Honnan kerülnek az eutrofizációt okozó tápanyagok a vízbe?

A nitrogén- és foszforformák többnyire mezőgazdasági (műtrágya, hígtrágya) vagy kommunális szennyvíz eredetűek, és a talajvíz vagy általajvíz áramlásával, valamint tápláló vízfolyás által kerülnek a tavakba, víztározókba. Igen jelentős foszfor- és nitrogénforrás az üledék, a savas körülmények között itt végbement bomlás következtében felszabaduló nitrogén- és foszforvegyületek visszakerülhetnek a vízoszlopba, azaz a vízi táplálékláncba is.

Mit érdemes tudni állóvizeink, lassú folyású folyóink fenekén lévő iszaprétegről?

Először is azt, hogy ha az állóvíz nem valamely folyó árterén fekszik, vagy nem olyan hegyvidéki tározó, mely csapadékos időben vagy hóolvadáskor nagy mennyiségű hordalékot kap, akkor a víz fenekén lévő üledék (amit a köznyelv általában iszapként emleget) összetételét tekintve főként szerves anyagokból áll. Ez az „iszap” lehet stabil vagy instabil. Stabil az iszap, ha az éves iszapképződés mérsékelt, ebben az esetben a bomlási folyamatok teljesen végbemennek, és a fenéken kemény iszapréteg alakul ki, melynek vastagsága állandó vagy csak igen lassan növekszik (az igen lassan itt is evolúciós léptékben értendő). A stabil iszap nem jelent veszélyt a tó élővilágára. Az iszap instabil, amennyiben az éves iszapképződés jelentős, és a leülepedett iszapban csak részlegesen mennek végbe a bomlási folyamatok. Ebben az esetben az iszapszint igen gyorsan növekedhet, nem képződik belőle kemény, tömör réteg az aljzaton, hanem egy alsó, tömörebb (de ennek tömörsége meg sem közelíti a stabil iszapét!) és egy felső, néhány cm-es (ez az ún. lágyiszap, amelynek a víztartalma igen magas) rétegre oszlik.

A fenéken lévő iszap hasznos vagy káros a vízi élővilágra nézve?

A stabil iszap hasznos, az instabil viszont a számunkra kívánatos vízi életközösségek szempontjából előnytelen. Ismét el kell oszlatnunk a gyakori tévhitet, miszerint az iszapréteg megléte minden esetben káros. A tavak alján lévő iszap ugyanis része a vízi táplálékláncnak, amihez több ponton csatlakozik. Az iszap egyrészről növényi tápanyag, szerves anyagai heterotróf vízi mikroorganizmusoknak nyújtanak táplálékot, mely organizmusokat más szervezetek fogyasztják. Az iszap élettér, mikroorganizmusok, felsőbbrendű szervezetek (pl. puhatestűek igen sok faja, férgek, rovarlárvák) lelnek otthonra benne. Az instabil iszap ugyanakkor alkalmatlan tápláléknak is, élettérnek is. A benne csak részlegesen végbement bomlási folyamatok immár oldott oxigén hiányában folynak tovább. Ez igen jelentős, több komponenst tartalmazó gáz (kénhidrogén, ammónia, metán, foszfin) képződéséhez vezet, mely gázok (különösen az első kettő) igen mérgező hatást fejt ki a vízi élővilágra.

Miből keletkezik az iszap szerves anyag tartalmú része?

Kijelenthető, hogy „szerves iszappá” alakul minden holt és az élővilág által fel nem használt szerves anyag. Újabb tévhitet kell eloszlatnunk: Magyarország vizeit járva nagyon sok tógazda és horgászegyesület panaszkodik a behullott falevelekre mint egyik fő iszapforrásra. Több helyen betiltották a horgászok által alkalmazott etetést, mert a beszórt etetőanyagnak jelentős szerepet tulajdonítanak az éves iszapképződés tekintetében. Nos, a fentiek az iszapképződés 5%-át sem teszik ki, ugyanis több mint 95%-áért az év során folyamatosan megújuló-pusztuló algatömeg a felelős. E folyamat szemmel annyira nem érzékelhető, emellett elsiklik az emberek figyelme, de a tény az, hogy az algaprodukció óriási mennyiségű szerves anyagot termel évente, melynek hipertróf vizek esetén csak egy része használódik fel, a többi iszap formájában a fenékre kerül, mint holt szerves anyag.

Mit ne tegyünk, ha magas és instabil állapotú az iszapréteg?

Semmiképpen ne bolygassuk az instabil iszapot, semmilyen (kézi, kotrási) eljárással! Az instabil iszap bolygatásakor a már említett mérgező gázok igen nagy mennyiségben szabadulnak fel, ami jelentősen megnöveli a mérgezés miatti halpusztulás kockázatát. Ezenfelül az üledékből ekkor rengeteg félig lebomlott állapotú szerves anyag kerül a vízbe, amely néhány nap alatt képes az oldott oxigénszintet 0 mg/l körüli értékre vinni, kitéve ezzel a vizet további, oxigénhiány miatti halpusztulásnak. Instabil iszap mechanikai eltávolítása után gyakori, hogy a víz évekig zavaros marad. (Részletesen ld. a következő részben!)

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Írja meg véleményét



Megjegyzés: A HTML-kód használata nem engedélyezett!
Értékelés: Rossz Kitűnő